2012. október 19., péntek

6.1.




Thomas Leppard meglendítette a horgászbotját, a zsinór átrepült a víztükör felett, az úszó pedig egy csobbanással áttörte azt. Innentől a férfinak csak egy dolga volt, leülni, várni, közben kortyolgatni a sörét, majd miután kifogta azt a hatalmas csuka, ami ebben a tóban állítólag élt lefényképeztetni magát vele.
Majd megfőzni. Finom vacsora lesz belőle, lesz egy jó estéje. Dougal tóban élt állítólag a legnagyobb halszörnyeteg, bár egyesek szerint olyan állat volt, mint a hírhedt Loch Nessi szörny, állítólag két ostoba kölköt el is ragadott. Leppard azonban nem adott az ilyen ostoba történeteknek. Már negyed órája várt a fogásra, majd bekapcsolta a rádióját, és beállította a kedvenc csatornájára.
- És ma este, az örökzöldek…ssss…. – A bemondó hangja sistergésbe fulladt. A horgász káromkodva próbálta beállítani, de hamarosan már semmit nem értett. – Csodálatos!
Vágott rá a rádióra, ekkor valami lerántotta az úszóját.
Ez a csuka lesz, a víz felé fordult. Annyira elfoglalta, hogy kihúzza a halat, hogy nem vette észre a hatalmas négylábú állatot, ami kilépett a fák közül. Amikor meglátta a szeme sarkából elsőnek egy nagy kutyának gondolta…
Csak akkor jutott az eszébe, hogy egy kutya sem lehet ilyen nagy. Szembefordult, hogy jobban megnézze… Az ordítása méterekre elhallatszott.

Matt Anderson az emlékeibe merült, igazából örülnie kellett volna. Egy erdőben állt, egy festői szépségű tó partján, tiszta levegőt lélegzet, és az ég tiszta volt. A Földet és az emberiséget megmentette a pusztulástól… Mégis volt valami, még mindig jól emlékezett arra az esetre, és tudta, hogy nem hallucináció volt. Magát látta, sebekkel az arcán…
Lehunyta a szemét, majd leguggolt, hogy szemügyre vegye a lábnyomot.
- A férfinek minden csontja eltörött – szólalt meg egy kedves, de mégis céltudatos hang. Matt megfordult. Connor épp az anomália helyét próbálta bemérni. Becker és Abby pedig elindult felderíteni a környéket a lény után. Matt felállt, aztán a tó felé nézett.
- Az anomália már bezárulhatott – lépett oda Connor. Matt lenézett a teremtmény által hagyott lábnyomokra, majd felsóhajtott. Az arca még most is kifejezéstelen volt. A férfi a lábnyomok felé bökött a fejével. – A lábnyoma olyan mint egy medvéé, a teljes talpán járt, de a karmok helyén…
-… primitív paták vannak. Ez egy Mesonychida ragadozó, felső eocén. A mérete alapján Triisodon.
Emily érthetetlenül nézett, a nő a 19. századi Angliából származott, abból a korból, amikor az őslénykutatás még gyerekcipőben járt.
- Patás ragadozó – magyarázta el Matt neki.
- Értem, szóval akkor egy hatalmas tehén, ami egy harapásával széttöri egy ember csontját.
- Így is mondhatjuk – válaszolta Connor. – Triisodon, szerintem.
- Inkább Andrewsarchus. Szóval az anomália bezárult?
- Lester örülni fog az újabb bentlakónak – válaszolta a srác, majd halkan felkacagott.
- Ha Beckeren múlik, akkor nem fog élve kijutni az állat.
- Szerintem akkor is Triisodon.
- Majd meglátjuk, ha összeakadunk vele. – A férfi a fülében lévő kommunikátorhoz nyúlt, majd felhívta az ARC parancsnokságát. – Jess, mondd meg Lesternek, hogy már tudjuk mi a lény.
- A főnök épp a WWF képviselőjével tárgyal az itt ragadt lények dolgában.
- Akkor ne zaklasd, tudod milyen csöndes gyilkos, ha felhúzzák. Lehet, útközben elugrunk a Loch Ness tóhoz és hozunk neked egy Nessie bábut.
- Lesz mivel aludni, olyan rendes vagy.
- Tudom én – válaszolta Matt, aztán bontotta a vonalat. – Akkor munkára.

Frederic Wells leparkolta a szürke terepjáróját az erdei út mellett, kiszállt, majd odalépett egy megpörkölődött törzsű tölgyfához. Már alkonyodott, hamarosan itt az éjszaka. A férfi felsóhajtott, körülnézett. Minden délután kijött a tóhoz, majd este ide.
A barátjával Jacobbal voltak horgászni, 15 évesek lehettek. Bementek a tó közepére, és alaposan besöröztek. Már éjfélre járhatott az idő, amikor a víz alól valami különös fény támadt, és a Dougal tó felszíne hánykolódni kezdett. Az a valami akkor támadta meg őket, alulról rontott rájuk. A csónak kettétört a szörnyeteg harapásától. Fred kiugrott, innentől már csak a fényre emlékezett, majd arra, hogy besétált a szülőfalujában Fort Dougalba, a ruhája szakadt volt, a teste tele volt sebhelyekkel. A homloka pedig lázban égett.
Kiderült, hogy egy hónapig volt távol…
A szülei már halottnak hitték, a hatóságoknak nem volt hivatalos válasza arra, hogy mi történt a tónál. Fred odalépett a fához, és megérintette a törzsét, azóta voltak rémálmai. Egy esőerdőbe futott, majd a barátjának Jacobnak az ordítása, ahogy elkapja egy olyan szörnyeteg, ami azon a helyen kísért.
A barátja eltűnésén már túltette magát, de hogy mi történt vele, arra még nem tudott rájönni. Ezért kezdett el foglalkozni a parapszichológiával és a kriptozoológiával, valamint mellette az egyetemen kulturális antropológiát kezdett el tanulni, azon is belül a mítoszok és legendák kutatásának szentelte az életét. Rá kellett jönnie, hogy hol voltak egy hónapig…
- Hé! – szólalt meg egy férfi hang a bal oldalán. Fred odafordult, egy magas, fekete egyenruhás  fickó közeledett, akinek a kezébe egy paintballpuskára emlékeztető fegyvert tartott. – Ez lezárt terület.
- Én furcsamód könnyen behajtottam ide – válaszolta Fred, szembefordult a fickóval. – Katonaság?
- Na menjen innen a saját testi épségének érdekében – válaszolta a férfi, ekkor a fülében lévő headsethez nyúlt. – Itt Becker, Matt egy civilt találtunk. A lényről van valami?
- Milyen lény? – lépett előre Fred, de a Becker nevű fickó rá, majd a kocsija felé mutatott, aztán legyintett. Fred megvonta a vállát, és visszaindult a járművéhez. Az erdőből egy szőke, hosszú hajú fiatal lány lépett elő. Fred felé pillantott.
A férfi azonban arra sem méltatta, hogy felé pillantson. Bepattant a kocsijába, elfordította az indítókulcsot, és elhajtott a helyszínről. A katonaság valami lényt keres itt, ő talán tudhatna segíteni. Ismeri a hely folklórját, hisz a tóban élő szörny kutatása során sok mindennel megismerkedett… Ekkor eszébe jutott valami, a Becker nevű fickó ruháján semmi rangjelzés nem volt…
Valami titkos szervezet?
Miközben ezen agyalt, lassan besötétedett. A fák közül pedig egy hatalmas kutya lépett ki, Fred lefékezett, az állat pedig felüvöltött, majd a terepjáró felé ugrott. A jármű megrázkódott a motorháztetőre érkező test súlyától. A szörnyeteg rövid, és nagy feje áttörte a szélvédőt, az elől lévő két hatalmas agyar pedig a férfi alkarját vette célba. Wells balra rántotta a kormányt, a terepjárója leszaladt az útról, egy hangos csattanással neki ütközött a legközelebbi fának. A légzsák épp ekkor fújódott fel, megakadályozva, hogy Fred lefejelje a kormányt. A terepjáró megállt, csak a riasztó vinyogott. Wells alig eszmélt fel, amikor valami hangosan nyüszítve neki ment a jármű oldalának. A férfi kirúgta az ajtót, majd kimászott.
Az úton ekkor látta meg a másik felé közeledő lényt. Csak most tudta jól megnézni, nem kutya volt. Ilyen nagy kutyát még életében nem látott. A feje egy medvéére hasonlított, rövid lábai elképesztően vaskos és izmos testet tartottak, hosszú farka végén az oroszlánéhoz hasonló bojt volt. A nyakán egy fekete sörény futott végig.
Fred tudta mi a teendő. Berohanni az erdőbe, felmászni a legközelebbi fára és meg várni míg elmennek. Ez nála reflex volt, ezt kellett tennie…

Már hajnalodott, amikor a rendőrök rátaláltak a fának ütközött terepjáróra. Mattnek persze elég volt felmutatni az igazolványát, és a helyi hatóságok emberei már el is kotródtak az útból. Connor megvizsgálta a motorháztetőn lévő horpadásnyomokat és a szélvédőn tátongó lyukat. Becker pedig kilépett az erdőből.
- Az egész környék tele van nyomokkal – mondta a katona. – Két állat van.
- Nappalra elrejtőztek – mondta Anderson. Becker a távolba nézett.
- Nem kellett volna tovább engednem a fickót. Akkor talán most is élne, ha az a két lény elkapta nem kegyelmeztek neki.
- Nagy kiterjedésű ez az erdő, és hosszú az út a következő lakott településig. – Emily kibiztosította az EMD-jét. – Akkor induljunk?
- Jó. Átnézzük az erdőt. Két fős csapatokra vállunk. Becker maga Emilyvel megy, az erdő keleti része. Connor, Abby a nyugati terület. Én az északi részt fésülöm át.
- Boldogulni fogsz egyedül? – kérdezte Emily.
- Nyugalom, egyedül is oldottam meg már húzós helyzeteket.

Megállt inni a pataknál, a hőség szinte elviselhetetlen volt, tudta, hogy mozgásba kell maradnia, de ha nem iszik egy korty vizet, akkor meghal. A kezéből csészét formázott, majd belemerítette a lustán hömpölygő folyócskába… Ekkor hangos csobbanással egy állkapocs ugrott elő.
Fred kinyitotta a szemét, már hajnalodott, és a két lény már elment. Kifújta a levegőt, majd lemászott a fáról, kinyújtóztatta a tagjait.
- Nem kellett volna továbbengedni a fickót – hallatszott egy ismerős hang. Wells az egyik fatörzs mögé bújt.
- Ha 5 perccel később engedem tovább, akkor talán nem kerül a lény útjába.
- Lehet él még, ha nem találtuk meg még a holttestét. Biztos hazament, majd kiblogolta mit látott.
Az ösvényen a szőke fiatal lány, és egy fekete hajú, borostás srác közeledett. Mindkettőjük kezében fegyver. Fred bebújt a fa háta mögé, de a lány észrevette, majd felkiáltott.
- Hé, ki az?
Tuti, hogy valami genetikai kísérlet eredménye szökött el, és ezek azt keresik. Talán elhallgatatják a szemtanúkat, lehetséges, hogy ennek köze volt az ő eltűnéséhez. Körülnézett, fedezéket keresett.
- Nem bántjuk, jöjjön elő – szólalt meg a srác.
Fred felkészült arra, hogy a következő fához rohanjon, de akkor ezek észreveszik. Sarokba szorították. Ekkor a fák között meglátta a közeledő alakot. Az egyik szörnyeteg volt, balról a páros felé közeledett. Kifújta a levegőt, majd előugrott.
- Balra! – kiáltotta. A fiatal férfi megfordult, majd a lényre lőtt, de az balra ugrott. A fehér fénycsóva az egyik fának ütközött. A lány folytatta a tüzelést, de a bestia eltűnt a fák között. – Jól van? – kérdezte a lány.
- Prímán, ahhoz képest, hogy tegnap este majdnem felfaltak – morogta Fred. – Mi volt az az állat. Genetikai kísérlet?
- Nem mondhatjuk meg – válaszolta a szőke.
Fred már dühös volt, közelebb lépett.
- Egy szörny él a tóban, 5 éve megtámadott engem és a haveromat horgászás közben, tehát nekem nyugodtan elmondhatja. Úgy se mondom el senkinek, így is mindenki flúgosnak néz.
- Egy Triisodon. – A fiatal srác előrelépett, majd kezet nyújtott Frednek. – Connor Temple.
- Fred Wells. – Megrázta Connor kezét.
- Ő pedig Abby Maitland.
- Helló – válaszolta fagyosan a lány.
- És ez valami őslény? – elindultak a lény nyomába.
- Patás ragadozó.
- Mint az Andrewsarchus. Régen nagy őslénybolond voltam.
- Nekem egy egész adatbázisom van a laptopomon.
- És hogy került ide ez az állatka, klónozták, vagy…
- Úgy se hiszi el – szólalt meg Abby.
- Azért tegyen egy próbát.
Connor elővett egy eszközt, aminek a tetején egy antenna volt. Bekapcsolta, mire a hangszóróiból sercegés hallatszott.
- A közelben van egy anomália. Időkapu, tudja – válaszolta a srác mosolyogva.
- Időutazás. – Fred bólintott. – Mondom, láttam már pár fura dolgot. Ha ide leszállna egy marslakókkal teli űrhajó, én vállat vonnék, majd mondanám, hogy ismerek egy szuper kis éttermet a városban.
- Érdekes fickó – mondta Abby.
- Jól ismerem ezt az erdőt, talán segíthettek.

A hím triisodonra egy tisztáson bukkantak rá, épp egy báránycombon rágódott. Becker és Emily két oldalról közelítették meg, de a teremtmény szagot fogott, és a lányra rontott. Pillanatok múlva a nő rohant, a nyomában a hatalmas ragadozóval. Emilynek volt egy hatalmas előnye, neki nem volt borsónyi agya, mint a triisodonnak.
A kodiakmedve méretű ragadozó nem vette észre az egyik bokor mögül előugró Mattet. A férfi a ragadozóra emelte az EMD-jét. Emily lebukott, mire az elektromos töltés telibe kapta a vadállatot. A triisodon mozdulatlanul terült el a földön.
- Jó éjt – mondta Emily.
- Már csak a nőstényt kell megtalálni. – Matt ekkor nyúlt a kommunikátorához. – Connor, akkor újra kinyílt az anomália? Hogy mi van északra? Egy árok, maradjatok, ott ahol vagytok… Jó, legyetek óvatosak. Ott találkozunk.

- Matt egyszer ki fog téged nyírni – mondta Abby. Egy három-négy méter mély árok volt a földben, valamikor egy töltés építéséhez innen hordták el a földet.
- Az anomália közel van. Nyugi, addig felmérjük a terepet.
- Jól csináljuk, a triisodon sehol – morogta Fred, az ARC csapat újdonsült tagja.
- Figyelj, ezerszer csináltam már ilyet – válaszolta Connor.

Becker és a katonák felrakták a lebénított triisodont a teherautó platójára. Utána Matt és a társai elindultak a Connor által megadott koordinátákra. Az erdő e részen ritkulni kezdett, több lett a bokor, ahol bármikor el tud rejtőzni egy hatalmas ragadozó.
Matt igazából azt kívánta bárcsak eléjük ugrana, és akkor vége lenne az egésznek, és folytatná a kutatását az után a különös látomás után. Lehet, hogy semmi hatása nem volt a jövőre, csak annyit változtatott, hogy végül neki is látnia kellett a katasztrófát?
Ez volt az a pillanat amikor elkalandozott.
- Matt! – A triisodon pont a kocsi előtt ugrott ki a cserjék közül, és pontosan abba az irányba, ahol Connor és Abby voltak. Matt a gázra lépett, de késő volt. A vadállat eltűnt a fák között. Matt csak annyit tehetett, hogy megpróbálja megelőzni.

- Na, nekem elegem volt, megnézem közelebbről – morogta Fred. Felállt, majd odasétált az árokhoz. A bűz már méterekről megcsapta az orrát, az árok alján széttört csontok voltak, néhányan még húscafatok. – Tényleg itt lakik! – kiáltott vissza Connoréknak, majd úgy dönt, hogy lemászik. Kíváncsi volt, remélte, hogy csinálhat néhány fotót. Ez volt a veszte…
Épp egy őz álkapcsát vett szemügyre, majd félredobta, amikor meghallotta a morgást a háta mögött. Felnézett, az árok szélén feltűnt a vicsorgó triisodon. A vadállat fenyegetően felüvöltött, majd egy ugrással az árokba is termett. Fred hátrált, de ekkor felesett egy combcsontban. A triisodon előrelendült, de ekkor a férfi teljes erőből pofán rúgta az állatot, majd elkezdett kimászni a bűzlő gödörből, de a triisodon a nyomába volt. A hatalmas állkapocs a lábszára felé nyúlt. Fred épp időben rántotta el, a szemfogak így csak egy kis darabot szakítottak ki a farmerjából. Connor és Abby épp időben ugrottak elő a bokorból. Connor felemelte a fegyverét, és tüzelt. A triisodon felnyüszített, majd villámgyorsan kirohant az árokból, és eltűnt az erdőben.

Matt pontosan a triisodon elé érkezett, a szörnyeteg felmorrant, majd felágaskodott a motorháztetőre. A férfi egy jobb kanyart vett, majd beszáguldott a fák közé, a nyomában a vadállattal. Óvatosan kerülgette a fákat, sokszor éles kanyarokat vett, hogy kikerüljön egy sűrűbb fa vagy bokorcsoportot.
A triisodon pedig követte, valószínűleg az agyában a terepjáró egy rivális, nála is veszélyesebb ragadozó lehetett.

Wellst kisegítették a gödörből. A férfi lesöpörte magát, majd a távolodó kocsi és a ragadozó után nézett.
- Izgi munkahely lehet.
- Jól van?
- A farmeromnak mondja.
A bal lába alsó része teljesen kilátszott.
- Jó, majd álljuk az egészet – válaszolta Connor.
- Nem kell, érdekel ez a meló – vigyorodott el Wells.

A tisztáson már látszott a kéken és pirosan szikrázó anomália, olyan volt mintha fénylő üveglapok forogtak volna egy tengely körül. A katonák épp ekkor kezdték meg az előkészületeket a hím triisodon átküldésére. Egy emberként fordultak a közeledő kocsi és az azt üldöző dühös, őskori ragadozó felé. Becker felsóhajtott, és amikor már lőtávolságra ért a vadállat felemelte az AMD-jét, majd lőtt.
A triisodon már ugrott volna, mikor az elektromos töltet telibe találta. Matt ekkor állította meg a kocsit, majd ő és Emily kipattantak belőle.
- Még mindig jól lősz.
- Legközelebb te végezd el a piszkos munkát, rendben? – válaszolta Becker.

A két triisodont visszaküldték a saját idejükbe. Fred pedig meredten nézte az anomáliát. Úgy fénylett, mint az a különös dolog 5 évvel ezelőtt. Felállt, majd odalépett a Matt nevű fickóhoz.
- Szeretnék részt venni a kutatásban. Értek a mitológiához és a kriptozoológiához, valamint gyorsan alkalmazkodok.
A kifejezéstelen arcú férfi megrázta a fejét, majd odalépett a kocsijához.
- Ebben nem én döntök, de most nem vennénk hasznát egy ilyen szakértőnek. Figyeljen, amúgy is katonai kiképzés kell ehhez. Sajnálom.
Beszállt a kocsiba.
Fred még mondani akart valamit, de ekkor Anderson felhúzta az ablakot. A kocsi eltávolodott, a katonák folytatták a bepakolást. A férfi az anomália felé fordult, ami most gömbalakba összezsugorodott, lehetetlené téve, hogy bármi is átlépjen.
- Nyugalom, ismerős érzés – hallatszott Abby hangja.
- Nem tudom meg így sose az igazságot. Pedig érdekelne ez az egész.
A szőke lány a zsebébe nyúlt, majd átadott neki egy kommunikátort.
- Ha bármi furcsát érzékelsz, csak szólj. Rendben?
Fred bólintott, aztán a zsebre dugta a készüléket. Visszafele gyalogolni fog, beszélnie kell a szüleivel, majd a biztosítóval. Vele szembe Connor jött.
- Jól csináltad.
- Csak a farmerom bánt – mondta szomorkásan Fred.
- Elég bátor dolog volt arcon rúgni egy feldühödött, eocén kori ragadozót. Figyelj, majd szólok pár szót az érdekedben, nyugi befolyásos fickó vagyok.
- Aha, vettem észre – válaszolta Fred, aztán elmosolyodott. Ahogy elhagyta a helyet, elgondolkodott. Akkor is rájött, hogy mi történt vele, hol volt. És ha az időutazás lehetséges, addig nem nyugszik, míg nem talál egy olyan anomáliát, aminek segítségével megváltoztathatja az ide vezető eseményeket…